Gene Wilder

Gene Wilder 1933. június 11-én született Milwaukee városában, zsidó bevándorló családban. Édesanyja betegségének hatására már gyermekkorában a humor és a történetmesélés felé fordult, hogy mosolyt csaljon az arcára. Színészi tanulmányait az Egyesült Államokban kezdte, majd Londonban, az Old Vic Theatre School falai között mélyítette el klasszikus színházi tudását, mielőtt New Yorkban komoly színpadi karriert épített.

Filmes áttörését Mel Brooks „A producerek” című 1967-es szatírája hozta meg, amelyben Max Bialystock ideges könyvelőjeként Oscar-jelölést kapott. Ezt követően vált a finom, intellektuális komikum egyik legnagyobb alakjává, akinek humora nem harsány, hanem fokozatosan építkező és mélyen emberi volt. Legikonikusabb szerepét a „Willy Wonka és a csokigyár” című filmben alakította, ahol egyszerre volt játékos, titokzatos és melankolikus, ez a karakter generációk számára vált meghatározóvá.

Mel Brooksszal több legendás vígjátékban dolgozott együtt, köztük a „Frankenstein junior”-ban és a „Vaklárma”-ban, amelyek a filmtörténet legidézettebb paródiái közé tartoznak. Richard Pryorral közös filmjei – például az „Őrült páros” és az „Én, a nő és a bankrabló” – új szintre emelték a hetvenes–nyolcvanas évek buddy-vígjátékait. Ezekben a filmekben Wilder visszafogott, ideges figurája tökéletes ellenpontja volt Pryor robbanékony stílusának.

Magánéletében csendes, visszahúzódó ember volt, aki kerülte a hollywoodi reflektorfényt. Felesége a komikus színésznő Gilda Radner volt, akinek rákbetegség miatti halála mély nyomot hagyott benne; később alapítványt hozott létre a betegség kutatásának támogatására. Színészi pályája lezárása után íróként is alkotott, több regényt és önéletrajzi ihletésű művet publikált. Gene Wilder öröksége a finom humor, az empátia és az emberi esendőség filmes megjelenítésében ma is élő és meghatározó.